A pedagógussztrájk másik oldala – Nem a rendszer a hibás, hanem a tanár

A pedagógussztrájk másik oldala – Nem a rendszer a hibás, hanem a tanár

„Országos pedagógussztrájk kezdődött. Ismét. A munkakörülmények és a bérezés miatt. Elgondolkodtam. Ismét. Régóta forr bennem sok gondolat, főleg mióta a tanárok sztrájkolgatnak, újra és újra és újra.

Nem sztrájkolni kellene. Hanem magatokba nézni kedves pedagógusok.

Csak követelni tudtok, csak hangoskodni, csak siránkozni, csak sajnáltatni magatokat. Nem ezt kellene, hanem OKTATNI, csupa nagybetűvel.

Ezt a szakmát TI választottátok, tudtátok mivel jár ez. Vannak hátrányai, de vannak előnyei is. Itt gyerekekkel, emberekkel foglalkoztok.

Ti formáljátok annak a rengeteg kicsi emberkének a sorsát, jelenét, jövőjét, de még a lelkét is, akik ott ülnek az iskolapadban, veled szemben. akik ki vannak szolgáltatva nektek.

Ahelyett, hogy sztrájkolgatnátok, el kellene gondolkodni mióta torzul el ez a hivatás és mióta tart itt, ahol… De legfőképpen miért?

Nem az államot kell szidni és nem magatokat kellene sajnáltatni.

Itt egy hibás van: A pedagógus és egy áldozat: A diák.

Mert a pedagógus milyen napjainkban?

Nem oktat, hanem ledarálja a tanagyagot. Gyorsan. Érthetetlenül. Mint egy gép.

Nem érdekesen tanít, hanem totál szárazon és unalmasan.

Nem az a cél, hogy motiváld a gyereket, hanem az, hogy lehúzd és megalázd.

Nem a dicséret a döntő, hanem a bántás, az alázás és a büntetés.

Pedig Te formálod a gyermek jelenét, jövőjét. Az lenne a dolgod, hogy OKTASS, csupa nagybetűvel.

Persze lehet szidni a rendszert, a körülményeket, a pénzt, a családokat, de ne feledd, a gyerek, a diák VELED van napi 6-8 órában az iskolában.

Ahogy tanítasz, ahogy viselkedsz, arról csak és kizárólag TE tehetsz. Te, aki ezt a gyönyörű pályát választottad.

Komolyan azért lettél pedagógus, hogy rettegjen tőled a gyerek?

Hogy féljen az óráidtól?

Hogy olyan szinten lepontozd a dolgozatot, hogy biztosan ne kaphasson jobb jegyet?

Hogy teljesen elmentél az osztályzásnál szubjektív irányban? Azzal, ha a gyerek tényleg gyerek és nem egy ROBOT és például kissé izeg-mozog az órán, akkor elkönyveled ROSSZ gyereknek, olyannak, aki nem érdemel jobbat???

Hogy hiába áll pontosan két jegy között (vagy még akár a jobb jegy felé hajolva) a gyerek félévkor, év végén mindig a rosszabbik jegyre értékeled?

Hogy személyeskedsz órán?

Hogy eszedbe sem jut, hogy aki veled szemben ül az egy gyerek?

Hogy nem biztos elsőre megérti a nehezebb tananyagot?

Hogy talán magyarázhatnál nem egyetemi szinten egy általános vagy egy középfokú iskolában????

Az, hogy te fásult vagy, unott, rosszindulatú és szürke, arról csak TE tehetsz. Nem az állam. Nem az rendszer. Nem a pénz. Nem a körülmények.

Az órai anyag átadásában a körülményeket TE szabályozod, TE alakítod.

De csak sírni tudsz. Meg panaszkodni. Meg megmutatni a világnak, milyen rossz nektek.

De amíg rászólsz a gyerekre, hogy menjen sztrájkolni és kezébe adod a táblát, rajta az általatok írt szöveggel és beállítod a sorba, csak és kizárólag a fotó erejéig, amit majd lehet szétkürtölni az országban, addig ne panaszkodj.

Mert pontosan olyan hamis ez a mondvacsinált sztrájk, mint amilyen hamis TE vagy.

Sztrájk helyett legyén inkább újra EMBER. Legyél újra igazi PEDAGÓGUS. TANÍTS. OKTASS. NEVELJ. ÉLVEZD a HIVATÁSODAT!!!

Majd utána sztrájkolj. Addig foglalkozz a munkáddal inkább. Ha már pedagógusnak nevezed magadat!!!

A rendszernek nem TE vagy az áldozata, hanem a DIÁK. Méghozzá miattad. Mert TE ilyen pedagógus vagy!!!

A sztrájkra, a lázadásra fordított energiád és időd helyett pedig kérlek foglalkozz a tanítással. Mert az a dolgod. Az a munkád.

Mert ezt a munkát TE választottad.

Hogy miért nem adom a nevem ehhez a levélhez?

Mert ha kiderül ki az, aki végre ki merte mondani az igazságot, ami ma zajlik „oktatás” címszó alatt, akkor annak bizony a gyereke issza meg a levét. Mert ilyen világban élünk. Sajnos.

És tudom nagyon jól, hogy most a levelemet olvasása után rengetegen fognak háborogni, mérgelődni. De biztos vagyok abban is, hogy a legtöbb háborgó tanár lesz. Mert ha mélyen magukba néznek tudni fogják, hogy igazam van.

Mert nem csak úgy a hasamra csaptam a levelem megírásakor, hanem rengeteg szülővel, gyerekkel beszéltem, beszélgettem előtte és évek óta érlelődik bennem ez a néhány sor. De már nem bírtam tovább. Mert minden éremnek két oldala van, így a pedagógussztrájknak is.

De a tanárok nagy része nem fog magába nézni. Mert a legtöbbjük úgy gondolja, mindig csak nekik lehet igazuk.

Szóval tényleg változásra van LENNE szükség. De elsősorban benned PEDAGÓGUS.

Persze kivételek mindig vannak. De sajnos igen ritka. Minden tiszteletem és hálám azokért a pedagógusokért, akiknek tényleg fontos a gyerek, a diák, a tanítás.

Akik még tudnak nevetni, érdekesen oktatni, örömmel bemenni az osztályba, akik szívesen magyaráznak és akik soha nem felejtik el azt, hogy a diák az egy gyermek. Nem felnőtt.

Nem kis felnőtt. Hanem gyerek.

Na ezek a tanárok azok, akik nem sztrájkolnak, nem lázadnak, nem hangoskodnak ország-világ előtt. Hanem teszik a dolgukat. Csendben. Emberségesen. Mert ezt a hivatást választották. Mert nekik a diák a fontos.

„Tudjátok, akinek „nem inge, nem veszi magára…”

Jelige: 1 gyerekes szülő – Olvasói levél„

Te is szívesen megosztanád a véleményedet, történetedet másokkal? Küldj nekünk levelet az info@storymix. hu email címre, jeligével.

Mondd el az egész országnak mit gondolsz, mi történt veled! Ez lehet, hogy segítség lesz másoknak, sorstársaknak, de segítség lehet saját magadnak is. Hisz nincs gyógyítóbb annál, ha kimondhatod azt, ami benned van.